Ajánló

ae_1.png

kepregenyfilmek.gif

kt.png

pcdome.png

Szerkesztőség

Cseh Dániel

főszerkesztő


Cseh Péter

szerkesztő


Neumark Milán

szerkesztő

Utolsó kommentek

  • dino vercotti: Gyönyörű. (2012.12.18. 10:02) Ákos - 2084 (2012.12.15.)
  • kiskutyauto: Korrekt kritika (bár a sietést sem a filmalkotók számlájára írnám, hanem a bizniszére, hiszen egy ... (2012.10.15. 02:00) Prometheus
  • ruskyy: Az eddigi legkorrektebb, illetve a saját véleményemhez legközelebb álló, így fogalmazok inkább. J... (2012.07.27. 22:48) The Dark Knight Rises
  • Ppix: @jo.e: "Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. L... (2012.06.14. 10:08) Prometheus
  • jo.e: Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. Lehet, h. a... (2012.06.14. 09:31) Prometheus
  • Utolsó 20

Ákos - 2084 (2012.12.15.)

2012.12.17.

"Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz."

A fenti gondolat minden nappal igazabb lesz. Gazdája, Latinovits Zoltán bizonyosan értetlenül állna a ma büszke, öntudatos, harsogó embere előtt, aki az elképzelhetetlennél is magányosabb, és képtelen csatlakozni az őt tenyerén hordó világhoz. De tűzre mindenkinek szüksége van, és a tüzet sok helyen meg lehet találni ma is. Szombaton több, mint 12.000 ember az Arénában kereste a tüzet, a fényt, egymást, és üres kézzel, üres szívvel senki nem ment haza.

ak.jpg

Fotó: Fazekas István

Nem értek a zenéhez, sosem értettem. Ha valaki úgy szólalt meg, hogy attól több voltam, ha adott valamit, megháláltam, de nem értem a működését, nem értem a mechanikáját. Pedig érdemes volna szólni arról a felvonultatott technikáról, ami nem csak Magyarországon, de a világ bármely pontján irigylésre méltó úton kényezteti a befogadót, a megszámlálhatatlan kivetítőről, intelligens robotlámpáról, lézerekről és pirotechnikáról, a megdöbbentően kristálytiszta hangzásról, de ezt nálam okosabb emberek megteszik majd, mint tették eddig is. Amiről tudok szólni, az az ajándék, az ünnep. Az az érzés, amit mindenki mástól, máshonnan kap meg, és csak a tüzet taposókat bántja, ha az érzés forrása történetesen Ákos. 

Egy apró, sokat bántott, végtelenül szomorú országban persze nem könnyű elfogadni, hogy van valaki, aki önerőből élvezi a közönség áldását negyed évszázada, igyekszik tisztességes példát mutatni, magán keresztül értékes gondolatokat megosztani, és továbbra sem készül falunapokon felfordított meszes vödörről kazettára ordítani. Őt hasonló tűz hajtja, mint a színészkirályt, és amikor a szövegírásba, dalszerzésbe ölt töménytelen szeretet egy ilyen esemény alkalmával találkozik a példátlanul hálás közönség szeretetével, elvárható, hogy megmozdul valami. Hogy az októberben megjelent 2084 című lemezt bemutató koncerten ez a robbanás eddig ismeretlennek hitt falaknak feszült, talán még a harcedzetteket is meglepte.

Talán az időzítés, talán a lenyűgöző új lemez, az ügyesen összeállított repertoár, a felismerhetetlenségig áthangszerelt korai és kései szerzemények, ki tudja? A miértje talán nem is olyan fontos, mint az a tény, hogy szombat este két és fél órán és több, mint harminc szerzeményen át egy kisebb város legénységének megfelelő embertömeg boldog volt. Nem önfeledten, nem kikapcsolódva, hanem arra figyelve, ami igazán fontos. Átadta magát az örömnek, a bánatnak, a felismerésnek, a nosztalgiának, hálával vett valamit, ami nem egy jó könyvből, egy remek filmből származott, amiért nem kellett misére mennie, egy üveg bort bontania vagy leülnie egy asztalhoz azzal, aki a legtöbbet jelenti. Iparrá alakulása óta egyre meglepőbb szembesülni azzal, mire képes a zene.

Bánfalvi Sándor, Lepés Gábor, Kovács Ákos és a szálakat mozgató stáb hálás volt, hogy adhatott, aki akarta, hallotta, aki akarta, látta, aki akarta, elfogadta. Hazugság volna azt állítani, hogy ezt a koncertet, az előzőt vagy az ezután következőt mindenkinek látni kell, mert ez nem igaz. De aki már tudja, hogy mivel lesz több, amikor a kijárat felé veszi az irányt, ne fossza meg magát egyetlen kínálkozó lehetőségtől sem, mert ahhoz már nagyon kevés tűz lobog, hogy egyetlen szikrának is hátat vessünk. A 2084 lemezbemutató koncertje pedig akkora lánggal égett, amit az égből is látni lehetett.

ak2.jpg

Fotó: Fazekas István

Cseh Dániel

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://thekingdom.blog.hu/api/trackback/id/tr414970423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.