Ajánló

ae_1.png

kepregenyfilmek.gif

kt.png

pcdome.png

Szerkesztőség

Cseh Dániel

főszerkesztő


Cseh Péter

szerkesztő


Neumark Milán

szerkesztő

Utolsó kommentek

  • dino vercotti: Gyönyörű. (2012.12.18. 10:02) Ákos - 2084 (2012.12.15.)
  • kiskutyauto: Korrekt kritika (bár a sietést sem a filmalkotók számlájára írnám, hanem a bizniszére, hiszen egy ... (2012.10.15. 02:00) Prometheus
  • ruskyy: Az eddigi legkorrektebb, illetve a saját véleményemhez legközelebb álló, így fogalmazok inkább. J... (2012.07.27. 22:48) The Dark Knight Rises
  • Ppix: @jo.e: "Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. L... (2012.06.14. 10:08) Prometheus
  • jo.e: Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. Lehet, h. a... (2012.06.14. 09:31) Prometheus
  • Utolsó 20

The Avengers

2012.04.30.

The Avengers

Bár a Marvel képregények őshazájában még várat magára a rajongók által évek, évtizedek óta áhított pillanat, több országban, köztük Magyarországon is hódít már a The Avengers. Ami, ha jobban belegondolunk, a legkevésbé sem volt képes hozni a várt szintet. Hiszen egy jó, egy gyalázatosan rossz és három közepes felvezető után senki nem hitte volna, hogy ezek a szuperhősök összeeresztve képesek lesznek egy végtelenül szórakoztató, és pofátlanul látványos filmet produkálni.

Bizonyos körökben, amelyeknek sajnálatos módon a sorok írója eddig nem volt tagja, Joss Whedon neve az „M” betűnél, a „Messiás” szó alatt található. A Firefly és a Buffy the Vampire Slayer sorozatok atyja állítólag különleges képességgel tud több, érdekes szereplőt mozgatni úgy, hogy ez nem megy a többi tényező rovására. És ha valamire, hát erre a képességre szüksége volt annak, aki beleült a The Avengers rendezői székébe. Igazság szerint hálátlan feladat lett volna ez a rendezők jelentős részének, mert ide nem lett volna elég egy egyébként tehetséges direktor. Hogy az örök példától ne is távolodjunk el, Christopher Nolan mit tudott volna kihozni ebből az alapanyagból? Talán Tony Stark figurájával képes lett volna dolgozni, de egy olyan filmben, ahol adott esetben zöld szörnyeteggé váló tudósok, félistenek, szuperkatonák és egy másik világból érkező gonosz vezette hadsereg a főszereplők, nincs helye a realitásnak. Ide olyan ember kellett, aki ténylegesen ezeken a sztorikon nőtt fel, és itt ne felejtsük el, hogy ez nem egyenértékű azzal, ha a rendező a szerződés aláírása után átlapoz 4-5 kockást. Whedon pedig megfelel minden kritériumnak, és függetlenül attól, hogy kinek mennyire tetszik a végeredmény, egyetlen állításba nagyon nehéz belekötni; ezt nem lehetett volna jobban megcsinálni.

A magamfajta földhözragadt emberek persze nem lesznek elragadtatva, hiszen bűvös kockákból, villogó-csillogó fényekből, dimenziókon átnyúló kapukból nem lesz hiány, de hogy ne csak a geekek érezzék botrányosan jól magukat, a The Avengers rendelkezik azzal az öniróniával, amitől a Mission: Impossible - Ghost Protocol működőképes volt. Aki nem akarja érteni, az is jól szórakozik azon, hogy a karakterek szünet nélkül oltják egymást, de a fanatikusok körén kívül rekedtek is képesek dekódolni a nyilvánvaló kikacsintásokat. Hogy miért kap mégis négy csillagot az ötből, nyolcat a tízből a legtöbb helyen? Egész egyszerűen azért, mert ennél a filmnél ez a tökéletes szint. Függetlenül attól, hogy valóban mindenki pontosan annyi teret és játékidőt kap, amitől egy tökéletes egyensúly uralkodik végig a film szűk két és fél órája alatt, valljuk be, nem minden figura egyformán érdekes. Robert Downey Jr. sikere volt a leginkább borítékolható, neki van a legkönnyebb dolga, éppen ezért dicséretes, hogy nem ő viszi el a hátán a filmet. Mark Ruffalo parádésan hozza Banner figuráját, és nagy meglepetésre Scarlett Johansson karaktere sikerült még kifejezetten érdekesre, de Whedon sem csodatévő, még az ő keze alatt sem lesz Thor kevésbé színpadias, Amerika kapitány kevésbé fárasztó, Sólyomszem kevésbé egydimenziós. De ők is a csapat tagjai, nem maradhattak a kispadon, ahogy Loki sem, aki bár egy Disney filmhez képest meglepően romlott, azért láttunk már derekabb antagonistát is.

De ez a világon senkit nem érdekel, a 140 perc elrepül, mert a film nem hajlandó engedni a szorításból, tanítani kellene azt az ívet, ami leír ezen idő alatt, ráadásul úgy, hogy végig mindent képes egyensúlyban tartani a hihetetlen látványtól a teljesen eltérő karaktereken keresztül olyan tényezőkig, mint a működőképes humor, a heroikus zenei betétek, és még a lezárást sem hajlandó elrontani. Ha a stáblista utáni jelenet nem mond sokat, azzal sem kell foglalkozni, a Wikipedia mindenkin segít, nekünk már csak annyi maradt, hogy tárt karokkal várjuk a folytatást, és bízunk benne, hogy az azt felvezető további egyszereplős darabok nem süllyednek vissza ismét a bántó középszer szintjére.

rsz_the-avengers4.jpg

The Avengers

****

Cseh Dániel

Szólj hozzá!

Premier / In the Land of Blood and Honey

2012.04.01.

In the Land of Blood and Honey

Európában mindig óriási kétkedéssel fogadják azt, ha egy amerikai filmes megpróbál egy európai történelemmel foglalkozó témát vászonra vinni. Valamiért pedig különösen igaz ez akkor, ha a film egy közelmúltban lezajlott, XX. századi eseményre fókuszál. Vajon lehet-e a tengerentúli szemszögből és hozzáállással objektív, a lényegre ténylegesen rátapintó filmet készíteni egy olyan történetről, amihez Amerikának vajmi kevés köze volt? Lehet, láttunk már rá példát. Angelina Jolie, korunk leghíresebb színésznője viszont nagyon kemény fába vágta a fejszéjét, amikor első filmes rendezőként rögtön beleásta magát a múltszázad egyik legkényesebb politikai témájába, a délszláv háborúba.

Ami miatt mégis azt gondolom, hogy Jolie rendezőként való bemutatkozása nem sikerült jól, az nem a téma hiteltelenül való feldolgozása. A film – eltekintve a menetközben ügyesen elhullajtott magyarázó narratíváktól – nem is próbál meg igazán belemenni konkrétan a boszniai konfliktus okaiba és értelmezésébe. Ehelyett sokkal inkább arra koncentrál, hogy egy tisztán etnikai indíttatású háború milyen hatást gyakorol a harcában magára hagyott társadalomra, és hogy az ilyenkor felszabaduló tömeges gyűlölet milyen hihetetlen mértékben állatiasítja el a háborúban harcolók morálját és az emberi élethez való hozzáállását. A baj valahol ott kezdődik ezzel a filmmel, hogy Jolie íróként megpróbálta egy bevett sablon, a háború két különböző oldalára került szerelmesek kapcsolatán keresztül bemutatni és végigvinni az említett témakört. És a baj valahol ott folytatódik, hogy ez a szerelmi szál a főszereplők részéről teljes mértékben irracionálisan hat az őket körülvevő történések miatt. Egy Alja nevű bosnyák nőt társaival együtt autóbuszra tesznek, hogy aztán egy katonai támaszponton fogságban tartva legyenek kiszolgáltatva minden elképzelhető módon az ott élő szerb bakák kényére-kedvére. De ő továbbra is szerelmes abba a szerb férfiba, aki bár nem nézi jó szemmel, de az elejétől a végéig hagyja ezt, hiszen ő is csak egy közülük. Majd ezt a ragaszkodást a film végül egy olyan klisével próbálja megmagyarázni, hogy Ajlát úgy nevelték, ne tegyen különbséget muszlim, szerb és horvát között. És mivel ez a megmagyarázhatatlanul irracionális kapcsolat a történet egyetlen alapja, így magával is rántja az egész film komolyan vehetőségét. És hogy milyen Jolie rendezőként? Nem törnék pálcát a feje fölött, hiszen csak az első próbálkozását láthattuk, de a szerelmi szál jelenetei közötti játékidőt szerintem szokatlanul rossz arányérzékkel töltötte ki. Hiába erősebb ugyanis a filmnek a háborús tragédiákra szorítkozó vonala, ha ez a két főszereplő személyes történetét figyelembe véve nem kap elég hangsúlyt, mi több ellenindokolja azt.

Angelina Jolie első filmje mostanra már szinte minden fronton elbukott, de ez valószínűleg akkor se lehetett volna másként, ha nem ekkora ellenszélben kellett volna megjelennie Európa szerte. Nem biztos, hogy idővel rossz rendező lesz Jolie-ból. Részleteiben véve ugyanis egyáltalán nem kivetnivaló film az In the Land of Blood and Honey. Alapjaiban véve viszont sajnos rendkívül az. És egyáltalán nem azért a világszerte igen elterjedt tévhit miatt, miszerint kedvenc színésznőnk hollywoodi álomgyárasként képtelen lett volna megérteni Európa legbonyolultabb helyét. Ő egyből magára vállalta filmjének írását, rendezését és produceri munkálatait. Ha pedig ehhez hozzávesszük a - nemhogy egy első filmhez, de még önmagában is rettentően nehéz - témaválasztást, akkor talán érthetővé válik, hogy miért lett hatalmas túlvállalás, ez az egyébként kifejezetten jól induló mű számára.

 in-the-land-of-blood-and-honey.jpg

**

Neumark Milán

Címkék: angelina jolie drama 2/5 neumark milán

Szólj hozzá!