Ajánló

ae_1.png

kepregenyfilmek.gif

kt.png

pcdome.png

Szerkesztőség

Cseh Dániel

főszerkesztő


Cseh Péter

szerkesztő


Neumark Milán

szerkesztő

Utolsó kommentek

  • dino vercotti: Gyönyörű. (2012.12.18. 10:02) Ákos - 2084 (2012.12.15.)
  • kiskutyauto: Korrekt kritika (bár a sietést sem a filmalkotók számlájára írnám, hanem a bizniszére, hiszen egy ... (2012.10.15. 02:00) Prometheus
  • : Az eddigi legkorrektebb, illetve a saját véleményemhez legközelebb álló, így fogalmazok inkább. J... (2012.07.27. 22:48) The Dark Knight Rises
  • Ppix: @jo.e: "Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. L... (2012.06.14. 10:08) Prometheus
  • jo.e: Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. Lehet, h. a... (2012.06.14. 09:31) Prometheus
  • Utolsó 20

Premier / Tyrannosaur

2012.03.18.

Tyrannosaur

 

A Driver, Brandon Sullivan és Joseph. A közelmúlt három, nagy köztiszteletnek örvendő filmjének főhőseiben sok közös vonás van. Mindannyian betegek, a saját démonaikkal küzdenek, de minden egyes próbálkozás, ami a beilleszkedés és (ön)megfelelés rögös útjára vezetne, csak távolabb löki őket a céltól. Közös vonás továbbá, hogy a köréjük épített filmek nem kecsegtetnek hamis illúziókkal, a Driver elhajt a naplementébe, hogy egy másik városban próbálja meg újra, de a kudarc borítékolható, Brandon változatlanul vadászat céljából használja a tömegközlekedést, és Joseph sem lesz más, mint amilyennek a film elején megismerjük, amikor történetesen egy elbukott fogadáson felszívva magát a kutyáján vezeti le a feszültséget, aki már nem éri meg a hajnalt. Joseph nem haragszik a kutyájára, sőt, mióta felesége meghalt, a kocsmatöltelék ismerősökön kívül nem volt más társasága. De a harag nem jelentkezik be előre, nem akkor jön, amikor szükség van rá, és egyetlen úton távozhat a szervezetből. A társadalom jelentős része magába fojtja ezeket az érzéseket, ami jobb esetben szívrohamhoz, rosszabb esetben iskolai mészárlásokhoz és hasonló tragédiákhoz vezet. Joseph más, ő szabadjára engedi, és hogy benne éppen több harag van, mint bárki másban a világon, már csak afféle ráadás.

 

Paddy Considine a legtöbb ember számára a The Bourne Ultimatum mellékszereplőjeként ismert, pedig az egyébként rendkívül erős Dead Man’s Shoes című film főszerepében is briliáns alakítást nyújtott. Első rendezése, a Dog Altogether című rövidfilm ugyanezen szereplőkkel meséli el ugyanezt a történetet, de nem véletlen, hogy mindez komolyabb játékidőért kiáltott. Peter Mullan és Olivia Colman hátborzongatóan hozzák a főszerepeket, az önmagát is kezelni képtelen Joseph, és az önámításba és hazugságokba menekülő Anita karaktere évek múlva is emlékezetes pontja lesz a brit filmművészetnek. Az első sorokban említett másik két film szintjét persze nem éri el, de ezt aligha várhatjuk el tőle, ugyanakkor a közelmúlt egyik legfontosabb és legerőteljesebb alkotása a Tyrannosaur. Nem kötelező darab, nem mérföldkő, kihagyhatod nyugodtan, de megfosztanád magad egy meghatározó élménytől, és a választól arra a kérdésre, hogy ugyan miért éppen az a film címe, ami.

  rsz_tyrannosaur.jpg

 ****

Cseh Dániel

Címkék: premier drama cseh dániel

Szólj hozzá!

Premier / Shame

2012.02.26.

Shame

A szégyentelen

 

Ha látsz egy tolószékes embert, elfordítod a fejed. Megnézed, de úgy, hogy ő ne vegye észre. Megsajnálod, pedig a sajnálatodra van a legkevésbé szüksége. Azon gondolkodsz, mennyivel nehezebb lehet neki az élet, és nem jut eszedbe, hogy neked talán könnyű? És miközben ezen töröd a fejed, elmész egy olyan ember mellett, aki hasonlóan súlyos betegséggel küszködik. Most fordulj meg! Észreveszed a tömegben, hogy kiről beszélek? Látod már? Nem. És nem is fogod.

 

Mert egy nimfomániás embert nem veszel észre. Ő sem veszi észre saját magát. Pedig az, ami benne lejátszódik, ami kifordítja, ami tönkreteszi, szörnyű kór. Nem ragályos, nem parkolhatsz vele előnyösebb helyen, de megkeseríti a mindennapjaid, főleg, ha felismered magadban. Steve McQueen zseniális Hunger című filmje után ismét Michael Fassbender tehetségére építette filmjét, melyben ezt a felismerést követhetjük végig. Brandon első látásra kifejezetten irigylésre méltó figura; jóképű, drága ruhákban jár, jól fizető állása és gyönyörű lakása van. Brandon beteg. Szexfüggő. Mocskos magazinok, fizetős weboldalak, segédeszközök, prostituáltak, önkielégítések kísérik végig napjait, de Brandon egyedül él, ezért nincs senki, aki tudatná vele, hogy ami történik, az nem normális. Sissy nevű húga azonban a városba érkezik, és nála száll meg pár nap erejéig. Sissy nem kevésbé bonyolult teremtés, és talán az egyetlen ember, aki fel tudja nyitni Brandon szemét. De a felismerés, a kiút keresése soha nem könnyű.

 

Ennek az illúziójával nem is kecsegtet a film, egyszerűen csak végigkövet pár napot Brandon életéből. Felmerülhet az olvasóban a kérdés; ebben ugyan mi olyan zseniális? Hibátlan a rendezés, Fassbender és Mulligan páratlan tehetséggel alakít, a zenék, a fényképezés első rangú, a forgatókönyv kivételes, igen, de a válasz a kérdésre nem ez. A Shame nem attól jó, amit látsz vagy hallasz belőle, hanem attól, amit beindít benned. Hogy elülteti a gondolatot, hogy felkavar, hogy nem tudod kiverni a fejedből, és végigkíséri a következő napokat, heteket, talán hónapokat is. A bőröd beveszi az illatát, és mindenről beugrik valami, amit abban a két órában láttál, hallottál, éreztél. Ezt tudja a Shame. Ezt tudja Steve McQueen. És ezt tudják nagyon kevesen rajta kívül.

 Shame.jpg

Shame

 *****

 

Cseh Dániel

Címkék: premier steve mcqueen drama shame michael fassbender 5/5 carey mulligan cseh dániel

Szólj hozzá!

Zene / Caramel - Vízió

2012.02.26.

Caramel

Vízió

 

Tévedni emberi dolog. És mivel a Magyarországon is jó néhány éve töretlen sikereket elérő, tehetségkutató név alatt futó műsorokat is emberek készítik, megesik, hogy véletlenül valódi tehetségeket fedeznek fel. Persze ez nem kifejezetten gyakori, és az igazi tehetségek sokszor el sem jutnak a fináléig, de a Caramel művésznév alatt dolgozó Molnár Ferenc kivételként erősíti a szabályt. Hadd legyek őszinte; az általa képviselt műfaj finoman szólva nem tartozik a kedvenceim közé. Továbbmegyek; bár a Lélekdonor című dalt nagy örömömre harsogják mai napig a rádiók, soha nem hallgattam volna végig magamtól egy lemezét sem, ha a jobbik felem nincs oda érte annyira. És ezzel el is érkeztünk a kulcskérdéshez; előítélet. Ez az, ami megnehezíti az igazi tehetségek dolgát, főleg egy ilyen kis országban, mint Magyarország, és ez az, ami emberünket foglalkoztatja, ami ellen harcol.

 

Caramel zseniális. Teljesen mindegy, hogy te szereted ezt a stílust vagy sem, ő tőled függetlenül az. Igazi kis népmese az ő története, mert ő, ellentétben sok magyar előadóval, akik minduntalan erről énekelnek, valóban a semmiből jutott el idáig. Persze, kellett hozzá egy TV műsor, de odáig is el kellett jutni valahogy, és ami még nagyobb szó, azután is fent kellett maradni. Neki sikerült. Nem azért, mert jó a marketingje vagy mert nem tudod kikerülni. Egyszerűen azért, mert Isten adta tehetsége és kitartása van. Mert maga szerzi a zenéit és írja a dalszövegeit, méghozzá nem is akármilyeneket. Mert minden fellépésével jó ügyet képvisel, ahelyett, hogy csak beszélne róla, ahogy mások teszik. Mert fantasztikus hangja van. Igen, sok a hajlítás, de Lajkó Félixet is aránylag ritkán bántják azért, mert sokat hegedül.

 

A Vízió album, élén többek között a címadó dallal, nagyon erős darab. A 12 dalból egyetlen óriási tévedést sikerült produkálni (Egy szebb világ), amitől eltekintve csaknem hibátlan lemezzel van dolgunk. Teljesen mindegy, hogy katarzist kiváltó, klasszikus zenei alapokra helyezett egyszerű vallomás (Új csoda), odamondó hangvételű rapdal (Áldott kezek) vagy világsztárok produkcióit kenterbe verő instant sláger (Vízió), minden működik. Nagyon sokat dob az albumon Norba közreműködése vagy az olyan különleges zenei megoldások, mint amilyennel például a Találj újra rám című dalban találkozunk, de az egész lelke egyértelműen Caramel zsenialitása. Mert valamitől hosszú hetek óta nem volt nagy változás a lejátszómban.

 Caramel - Vízió.jpg

Vízió

****


 

Cseh Dániel

Címkék: zene caramel 4/5 cseh dániel

Szólj hozzá!

Portré / George Clooney

2012.02.05.

Portré

George Clooney

 

Az 1961-ben született színészre a mai napig kevesen tekintenek rendezőként, pedig a mozikban jelenleg is futó The Ides of March Clooney negyedik rendezése, és egyik filmje miatt sincs oka szégyenkezésre. A köztudatba Ross doktorként robbant be, majd a From Dusk Till Dawn és a One Fine Day után azonnal próbára tette karrierjét. Hogy a minden idők egyik legrosszabb filmjeként számon tartott Batman & Robin után hogy volt képes felállni, és szinte soha többé nem hibázni, az a mai napig a filmtörténelem egyik legnagyobb rejtélye, mindenesetre, tekintve, hogy az idei Oscar-díj átadón is a legesélyesebbek között szerepel a neve, kijelenthetjük, hogy a jelenkor kulcsfontosságú figurája a filmvilágban. Páratlan színészi tehetségéről annak ellenére is sok szó kell, hogy essen, hogy az írás rendezéseire fókuszál, hiszen soha nem adta át másnak a legjobb szerepeket, bár engedékenységben mindenképpen javuló tendenciát mutat.

 

Munkáit illethetjük néhány olyan jelzővel, ami kivétel nélkül igaz mindegyikre. Ilyen például az a tény, hogy kiváló érzékkel fest le adott korszakokat, és legutóbbi alkotásától eltekintve mindig fontos tényezőként szerepelteti a film történéseinek helyet adó időket és tereket. (Bár fontos megjegyezni, hogy a The Ides of March is markáns korrajzzal jelentkezik, még ha ez nem is esik olyan távol a jelentől, mint a többi esetben.) Állandó jellemző továbbá a professzionális színészválasztás; ezen a téren óriási léptekkel emelkedik a színvonal az életút egészét tekintve, legutóbb például olyan színészgárdát toborzott össze, amit általában Steven Soderbergh vagy Woody Allen filmjeiben láthatunk. Ha egy rendezői életút négy egész estés filmet vonultat fel, nem nehéz levonni a tanulságot, esetünkben azt, hogy Clooney írói vénája semmi esetre sem elhanyagolható. Két sikerültebb művének (Good Night, and Good Luck., The Ides of March) forgatókönyvén is dolgozott, míg a két másik alkotás kevésbé sikerült emlékezetesre, annak ellenére is, hogy olyan írók is dolgoztak rajta, mint a filmes berkekben nagy tiszteletnek örvendő Charlie Kaufman.

 

Első, nagy sikert aratott rendezése a Confessions of a Dangerous Mind érdekes témát választ; a televíziózás egyik kulcsfigurája, Chuck Barris önéletrajzi könyvét veszi alapul. A nem mindennapi történetek főszereplője nélkül a mai kereskedelmi televíziózás is egész máshogy nézne ki, a ’90-es években például Kósa L. Adolf nem asszisztált volna hármas vakrandihoz, de a tehetségkutató név alatt futó énekes reality műsorok is egészen másképp néznének ki, már ha léteznének, persze. Kaufman stílusa ordít a forgatókönyvről; a film elképesztően harsány, szándékosan ripacs, zavaros, faltól falig csapódik, amivel önmagában nincs probléma, de Clooney stílusától ez nagyon távol esik, ahogy azt a későbbi filmek is bizonyítják. A Kaufman által írt emlékezetes darabok (Being John Malkovich, Adaptation., Ethernal Sunshine of the Spotless Mind) soha nem a felismerhető rendezői kézjegy miatt értek el bizonyos körökben kultikus státuszt, még Michel Gondry sem mindig tudott mit kezdeni a jól felismerhető, erőteljes stílussal dolgozó íróval. Nincs ez máshogy esetünbken sem; a Confessions of a Dangerous Mind jó film, de a teljesítménye hullámzó, és két, egymásnak feszülő szemlélet torz eredménye. Legnagyobb előnye talán mégis az, hogy az akkor még csak mellékszerepekben bizonyító Sam Rockwell sikerrel vehette élete első, igazi kihívását, amit azóta több, hasonlóan eredményes szereplés követett. Clooney magának kulcsfontosságú, de kevés teret igénylő szerepet adott; a Barris egész életének újra értelmet adó, és egyben teljesen tönkretevő hírek hozója, ő az Ördög, aki sosem alszik, és mindig akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé van rá szükség. Korrajz tekintetében azonban kitűnőre vizsgázik a film, erre viszont három évvel később a Good Night, and Good Luck. alaposan rákontráz. Clooney eddigi legjobb rendezése egy csaknem zseniális filmet eredményezett, az ötvenes évek dohányfüstös amerikai TV stúdióiban játszódó fekete-fehér alkotás a zárt, sötét helyekkel és temérdek archív felvétellel pillanatok alatt felejthetetlen hangulatot teremt. A McCarthy szenátor kommunista boszorkányüldözéséről és a mindenkori kormány figyelő tekintetéről szóló kritikus hangvételű filmben olyan színészek adják egymásnak a kilincset, mint a főszerepben brillírozó David Strathairn, Robert Downey Jr., Patricia Clarkson és természetesen George Clooney. Bár a forgatókönyv munkálataiban Grant Heslov is részt vett, ismerve korábbi munkáit, nagy valószínűséggel Clooney számlájára írható az ügyesen felépített, feszültséggel és fordulatokkal profi módon operáló történet.

 

Hogy a filmográfia kakukktojása címet kétségtelenül kiérdemelő Leatherheads hogy került Clooney kezébe, rejtély, mindenesetre az amerikai futball fordulópontját körbejáró történet meglehetősen gyenge lábakra épült. Ritka egy filmen belül az ilyen csapongó minőség; az első fél óra zsivány humora után felülünk egy minőségi hullámvasútra, ami ugyan nem megy túl mélyre, de túl magasra sem, így megússzuk kifejezetten rossz emlékek nélkül, de eszünkben sincs újra jegyet váltani rá. Hogy a film nem fulladt tökéletes érdektelenségbe, az Clooney azon döntésének köszönhető, miszerint magára osztotta az egyik főszerepet, a közvélemény szerint általában tehetséges, valójában indokolatlanul felkapott, majd elfelejtett Renée Zellweger viszont csak akkor érdekes, ha megágyaz néhány egetrengető poénnak, igaz, akkor nélkülözhetetlen. A történet elég hamar giccsbe fordul, a burleszk stílus létjogosultságát veszti, és mire a finálé cselesen fordít egyet az álláson, már senkit nem érdekel. Aztán ismét eltelt 3 év, Clooney és Heslov ismét tollat ragadott, majd Beau Willimon műve alapján elkészült a The Ides of March. A téma ismét a politika, annak is az árnyoldala, benézhetünk a színfalak mögé, egy elnökválasztás hajrájában, ahol maga Clooney készül az ország élére állni. A film erős hátránnyal indít; nincs lehetőség a korrajzot tolni a csatában az első sorba. Ez nem a hatvanas, hetvenes hippikorszak, nem az ötvenes, hidegháború előszelével játszó éra, de még csak nem is a húszas évek felgyorsuló világa. A The Ides of March a jelenben, legalábbis a közelmúltban játszódik, melynek ábrázolása persze sokak számára változatlanul kihívás, esetünkben azonban hamar túllépünk rajta, elvárható pluszként tekintve rá. És mivel maga az elgondolás ugyan jó, de a történet nem kifejezetten erős, maradnak a színészek. És ez az a pont, amivel Clooney legújabb filmje lekörözhetetlen fölénnyel száll harcba; a rendezőn kívül a főszerepben a hibázni képtelen Ryan Gosling, mentora, Philip Seymour Hoffman, a másik oldalon Paul Giamatti, a két oldal között, olykor felett, Marisa Tomei. Ezen nevek nélkül a The Ides of March egy ügyesen megrendezett, hangulatos kép volna a kulisszák mögül sok ármánykodással, hátba szúrással, szükség hozta kegyetlen lépésekkel, így viszont mindez kiegészül olyan alakításokkal, melyeket az Akadémia minden túlzás nélkül díjazhatott volna, ha maga a film nem sikkad el a rendkívül erős mezőnyben, és a meglepő döntések sorozatában, amibe ennek a cikknek nem tiszte belemenni.

 

Hogy George Clooney nagyszerű színész, azt mindig is tudtuk, talán még akkor is, amikor elővette hitelkártyáját abban az ominózus jelenetben, de azóta nem hajlandó hibázni, még a legközépszerűbb film színvonalán is rengeteget emel jelenlétével. Hogy ugyanilyen nagyszerű rendező is? Nem. Tehetséges, nagyon jól választ témákat, ha engedik a maga feje után menni, még sokáig emlékezetes darabokat is képes letenni az asztalra, de az ő esetében nincs létjogosultsága a Clint Eastwood életút bejárásnak, amikor is egy zseniális színészről szép lassan kiderül, hogy még zseniálisabb, a ma élő egyik legtehetségesebb rendező, függetlenül az utóbbi évek baklövéseitől. De ha Clooney változatlanul szállítja a tőle megszokott minőséget három évente, azért hálásak lehetünk, főleg, ha magára is oszt néhány erősebb szerepet.

 George Clooney.jpg

Confessions of a Dangerous Mind

***

 

Good Night, and Good Luck.

****

 

Leatherheads

***

 

The Ides of March

****

 

Cseh Dániel

 

Kapcsolódó írás

Neumark Milán – The Ides of March

Címkék: comedy history george clooney drama action julia roberts crime robert downey jr romance biography maggie gyllenhaal sam rockwell philip seymour hoffman paul giamatti david strathairn ryan gosling 4/5 3/5 cseh dániel

Szólj hozzá!

Zene / Trent Reznor & Atticus Ross - The Girl with the Dragon Tattoo

2012.01.29.

Trent Reznor & Atticus Ross

The Girl with the Dragon Tattoo


Trent Reznor neve sokáig csak az indusztriális rockzene kedvelőinek jelentett valamit. A zenész 1988-ban alapította meg Nine Inch Nails nevű zenekarát, melyről folyamatos tagcseréi és a kreatív munka egyszemélyessége okán kijelenthető, hogy Reznor maga a formáció. Két esztendővel ezelőtt, amikor David Fincher rendező elkészítette The Social Network című filmjét, Reznort és a zenei világ hasonló szegmensében tevékenykedő Atticus Rosst kérte fel a filmzene elkészítésére. Ekkor még kevesen gondolták volna, hogy néhány hónappal később ez a két férfi a Kodak Színház színpadán veheti át a legjobb filmzenéért járó Oscar-díjat. Az Akadémia közismerten konzervatív hozzáállásának fényében nagy meglepetés volt az újító szándék ilyen formában történő kivetülése, amit aztán felhördülés követett, hiszen sokak számára a műfaj egymás mögé helyezett zajokból, zörejekből áll, ami távol áll minennemű művészettől. Persze, ha a művészet klasszikus formáira esküvőknek lenne igazuk, Trent Renzor ma nem lenne Oscar-díjas zeneszerző, és a Picasso név sem mondana túl sokat senkinek. Függetlenül attól, hogy milyen témáról, műfajról, közegről beszélünk, az új, az ismeretlen mindig riasztó, így, aki nem volt képes megbarátkozni a The Social Network zenei világával, nem fogja magát jobban érezni Fincher legújabb filmje, a The Girl with the Dragon Tattoo megtekintése közben sem. A direktor soha nem zárkózott el az indusztriális zenétől, a Se7en nyitánya egy Nine Inch Nails dal Reznor által elkövetett átdolgozása volt, a Fight Club elektronikus betétjeit is az akkoriban még The Dust Brothers név alatt dolgozó The Chemical Brothers követte el, de fordított irányban is működött már a kapcsolat, elég, ha az Only címre hallgató Nine Inch Nails dal klipjére gondolunk, amit Fincher rendezett. A közös munka azonban a tárgyalt albummal újabb magasságokba lépett; a közel három órás hanganyagra minden túlzás nélkül használható az epikus jelző, nem csak terjedelmében, de minőségében is. Fülsüketítő zajok és fullasztó csendek adják egymásnak a kilincset; függetlenül attól, hogy alig hallható effektek vagy fülbemászó dallamok szólnak, a hidegrázó feszültség és balsejtelem folyamatosan árad az anyagból. A hangulatot a már jól ismert Immigrant Song alapozza meg, a Yeah Yeah Yeah énekesnője, Karen O és Reznorék Led Zeppelin feldolgozása tagadhatatlanul erőteljesre sikerült, ahogy a lezem másik, formaliag hagyományosnak mondható dala, az Is Your Love Strong Enough? című gyönyörű How to Destroy Angels szám is. (A formáció egyébként szintén Reznorhoz köthető, zeneszerzőként működik közre, felesége, Mariqueen Maandig pedig énekel a dalokban.) Tekintve, hogy a hanganyag hosszabb, mint maga a film, nem meglepetés, hogy képtelen teljes erőbedobással működni az elsőtől az utolsó dalig, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a műfajnak ez nem is kötelessége. Céljának pedig tökéletesen megfelel; számtalan különböző témán keresztül fejt ki hasonszőrű érzelmeket, a félelem, az erőszak, az elhagyatottság minden dalban ott feszül, és ne legyenek illúzióink, a negédes dallamok sem hordoznak egyértelmű üzenetet. Mint legtöbb társa, ez a lemez is a filmmel együtt működik igazán, nélküle valóban csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott, nekik viszont kötelező, hiszen a Ghost I-IV óta nem készült ilyen maratoni hosszúságú, elsöprő minőségű produkció az indusztriális zene világában.

Trent Reznor & Atticuss Ross – The Girl with the Dragon Tattoo

*****

Cseh Dániel

Címkék: zene david fincher trent reznor 5/5 the girl with the dragon tattoo cseh dániel

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása