Ajánló

ae_1.png

kepregenyfilmek.gif

kt.png

pcdome.png

Szerkesztőség

Cseh Dániel

főszerkesztő


Cseh Péter

szerkesztő


Neumark Milán

szerkesztő

Utolsó kommentek

  • dino vercotti: Gyönyörű. (2012.12.18. 10:02) Ákos - 2084 (2012.12.15.)
  • kiskutyauto: Korrekt kritika (bár a sietést sem a filmalkotók számlájára írnám, hanem a bizniszére, hiszen egy ... (2012.10.15. 02:00) Prometheus
  • : Az eddigi legkorrektebb, illetve a saját véleményemhez legközelebb álló, így fogalmazok inkább. J... (2012.07.27. 22:48) The Dark Knight Rises
  • Ppix: @jo.e: "Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. L... (2012.06.14. 10:08) Prometheus
  • jo.e: Mondjuk pont a csillagképek... 2 tudós, + Weyland gondolja úgy a filmben, h. meghívók. Lehet, h. a... (2012.06.14. 09:31) Prometheus
  • Utolsó 20

Premier / The Grey

2012.03.25.

The Grey

Fehér pokol

 

Olajmunkásokat szállító repülő zuhan le az alaszkai vadonban, hét ember éli túl. Liam Neeson nihilista figurájának vezetésével megpróbálnak kiutat találni elkeseredett helyzetükből, de a környéket uraló farkasfalka ezt máshogy gondolja, így az amúgy sem egyszerű túlélésből élet-halál harc lesz.

 

Nagyjából így lehetne összefoglalni a lehető legrövidebben a Fehér pokolra keresztelt (foglalkozik még valaki ezekkel a fordításokkal?) kalandfilmet, de ez legalább akkora – főleg kellemes – csalódásba vezetné a gyanútlan nézőt, mint az életszerű, filozofikus drámát sejtető előzetes. A The Grey bravúrosan esik két szék közé, valami nagyon puhára: biztonsági játékot játszik, és bejön neki, de azért nem mindenki jár jól.

 

A közönségsiker érthető, a részmegoldásként alkalmazott nyersség ugyan nem vezet sehova, nagyon jól mutat a vásznon, és bár a Taken óta tudjuk, hogy Liam Neeson kemény, mint a kád széle, azért tudja még fokozni. A filmmel ellentétben karakterét átjárja a férfiasság, és jó David Attenborough módjára mondja fel a farkasok minden jellemzőjét, legalábbis azokat, amik a horrorfilmek első félórájára jellemző mivanabokorban hangulat megteremtéséhez feltétlenül szükségesek. Ez egy idő után kissé fárasztó, de valamilyen szinten működik, és még a Sesame Streetről leselejtezett farkasok sem képesek megtörni a vérfagyasztást.

 

Az igazi probléma a potenciállal van. A The Grey tulajdonképpen egy straight to DVD kalandfilm, ami kapott egy drámai vonalat, Istenkereséssel, sorskérdésekkel és megváltással. Tehát elmondhatjuk, hogy egy átlagos túlélőmozihoz képest jóval komolyabb tartalom szorult belé, de ez csak részben igaz. Az igazság az, hogy minden, ami a filmben jó – tartalmilag, mert a zene és a fényképezés csillagos ötös! -, az Liam Neeson, és az ő karaktere. Az ő figurája érdekes, az ő motivációi, sorsa és múltja az, ami simán elviszi a hátán az egész filmet, és ez így rendjén is lenne, de – igaz, nem sokáig – még hatan vannak rajta kívül. Hat totál jellegtelen, kiszámítható sorssal és ezerszer elhasznált jellemvonásokkal, megmozdulásokkal felruházott szereplő, akik a repülőgép szerencsétlenséget követő ötödik percben töltelékfigurákká minősülnek. A rutinosabb néző így magára marad, és ha épp nincs semmi megbámulnivaló a hófödte tájon, akkor azért imádkozik, hogy Liam Neeson minél hamarabb elnyomjon valami ijesztő/cool/bölcs egysorost, és szétvágjon pár papírfarkast. Ez megbízhatóan be is következik időről időre, csak sajnálatos, hogy a köztes jelenetekben nem történik egyéb, mint egy nyilvánvalóan előre lefixált játékidő rutinos és fáradt kitöltése.

Gondolok itt arra, hogy teljesen felesleges a 7 túlélő, ha egyszer közülük 3-4 kap valamilyen egyéniséget, a többiek csak a stúdióra amúgy rászáradó művért hivatottak elpancsolni. Szintén hiábavaló a szereplők film eleji bemutatása ex-fegyencként, érzéketlen nehézfiúként, ha aztán a forgatókönyv mindnek előhúzza a könnyáztatta fényképet a tárcájából. Ugyanakkor Neeson figurája és az egész környezet, illetve a film technikai megoldásai létrehoznak egy hihetetlenül erős atmoszférát, ami azonnal magába szippantja a nézőt! Ugyanezt erősíti a főhős minden egyes megszólalása, mozdulata: róla tényleg elhiszed, hogy megjárta már a poklok poklát, hiteles szereplő, minden színpadias megmozdulása ellenére is. A párbeszédeken végigívelő sorskérdéseknél már megbillen a léc, mert valódi partnerek híján ezek inkább csak kivetülő monológok, tábortűzrevaló életigazságok.

 

Sajnos minden jól sikerült hangulatépítésre jut legalább egy olyan amatőrnek ható megoldás, amit látva joggal felszisszenhetünk, így a pozitívumok inkább tűnnek véletlennek, mintsem tudatosnak, és ez rányomja a bélyegét az összképre. Mégis mindenkit rábeszélnék a The Greyre, mert ha eltekintünk a kiszámítható cselekménytől és a semmibe futó párbeszédektől, azért kaphatunk egy szeletnyit Alaszkából, és erre nagyon kevés film képes. Tökéletesen visszaadja a kétségbeesést, a hideg már-már marja az arcunkat, és szinte a saját bőrünkön érezzük, milyen az, amikor a halál a legjobb, ami történhet velünk. Reménytelen utazás a világ végére, Isten keresése, és kérdőre vonása.

 

A stáblistát pedig ezúttal ne nézzük végig, mert csak aláhúzza kétszer minden kritikámat.

 thegrey-600x225.jpg

***

 

Cseh Péter

Címkék: horror drama liam neeson 3/5 cseh péter

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://thekingdom.blog.hu/api/trackback/id/tr204338874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.03.26. 12:28:49

"Szintén hiábavaló a szereplők film eleji bemutatása ex-fegyencként, érzéketlen nehézfiúként, ha aztán a forgatókönyv mindnek előhúzza a könnyáztatta fényképet a tárcájából."

Miért lenne hiábavaló?! A bemutatásuk azért kell, ahogy Neeson is elmondja, hogy lássuk azt, hogy ők a társadalom szemetei, kitaszítottjai. De még ezeknek az érzéketlen barmoknak is lehetnek, sőt, vannak érzéseik. Minden mellékszereplő Neeson karakterét húzza alá és az ő végzetét domborítja ki. Ezért van szerepük a filmben. És ezért van csak annyi szerepük, amennyi.

A CGi-farkasokat leszámítva Joe Carnahan kiváló túlélőfilmbe csomagolt drámát szállított. Az év első nagyobb pozitív csalódása.

McCl@ne 2012.03.28. 14:15:29

@Gevin: Azért hiábavaló, mert nekem - és szerintem másoknak sem - nincs szükségem filmre ahhoz, hogy tudjam, a kemény emberek is tudnak gyereket csinálni, olyat, akit még le is lehet fényképezni :)
Tudom, hogy éreznek, ehhez nem kell halomra öletniük magukat egy csomó farkassal. Ha pedig csak "aláhúzni" jöttek, akkor miért vannak 6-an? Annyira meguntam már a végére, ahogy szépen, szabályosan hullottak, hogy szinte fájt.
Tehát még mindig áll, amit mondtam: feleslegesek. Főleg így és főleg ennyien. A film semmit nem kezd velük.

A "kiváló túlélőfilmbe csomagolt drámának" nem kellene izgalmasnak lennie? A Lassie hazatérben jobban izgultam, hogy Lassie hazatér-e!

Van ám erre a filmre ellenpélda: ragadozó életforma szép lassan felőrli az ismeretlen veszélyre felkészületlen csapatot... Mind a Predator, mind az Alien karakterei egytől-egyig megvannak a fejemben, sokuknak még a neve is! Az Alienben ráadásul sokáig nem is érezni, ki a főszereplő, és bár ugyenez a Predatorra nem mondható, de ott is szinte egyenértékűek sokági a "kollégák".
Ez egy egyszemélyes dráma, és mint ilyen, sajnos inkább unalmas, mint feszült. De legalább szórakoztató!

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.03.31. 13:12:40

@McCl@ne: Nem értek egyet. Persze rendben van, hogy te így gondolod, szíved joga.

Az ellenpéldáidat azért nem érzem teljességgel jogosnak, mert a Predator és az Alien is horror, messze nem dráma. Az egy dolog, hogy a karakterei szépen kidolgozottak és felépítettek, de ég és föld az a két film, meg ez.

McCl@ne 2012.03.31. 13:18:48

@Gevin: Látod, engem igazolsz :) Egy horrorban szebben kidolgozott és jobban felépített, markánsabb karakterek vannak, mint egy drámában? (tudom, nem ezt írtad, de gondolom ezen azért nem vitatkozunk)
Nem épp fordítva kéne lennie?